Mitől alakul ki alvási viselkedészavar?
Álmában harcol, üt rúg, védekezik a támadó ellen, így veszélyes önmagára és alvó partnerére is. Kutatók most megállapították, milyen kockázati tényezőkre vezethető vissza az idiopátiás REM alvási viselkedészavar.
Az idiopátiás REM alvási viselkedészavar (REM sleep behavior disorder, RBD) ritka betegség: legfeltűnőbb tünetei, hogy a REM alvás alatt nem lesznek atóniások az izmok, és a beteg szertelen motoros aktivitást produkál, miközben álmodik. Az álmok nagyon gyakran arról szólnak, hogy harcol a személy, védekezik egy támadó ellen, s ezért üt, rúg. Ez veszélyes önmagára és a vele egy ágyban alvó partnerére nézve is: a betegek gyakran leesnek az ágyról, s megsérülnek vagy álmukban bántalmazzák partnerüket. A páciensek túlnyomó része férfi, s a betegség idősebb korban szokott fellépni.
Dr. Ronald Postuma és kutatócsoportja, a montreali McGill Egyetem munkatársai most azt mutatták ki, hogy az RBD kockázati tényezői közé tartozik a dohányzás, a feji trauma, a növényvédőszerekkel való érintkezés és az alacsony képzettségi szint. Kimutatták azt is, hogy bár az RBD prediagnosztikus markere a parkinzonizmusnak és a demenciának, kockázati tényezői részben különböznek e betegségek rizikófaktoraitól.
„Mostanáig keveset tudtunk az RBD kockázati tényezőiről azon kívül, hogy gyakrabban fordul elő a férfiakban és az idősebbekben” – mondta dr. Postuma. „Mivel a betegség ritka, nehéz volt elegendő számú betegről információt gyűjteni. Ehhez a vizsgálathoz 10 ország 13 intézetével működtünk együtt, hogy teljes képet kapjunk e rendellenességről.”
A vizsgálatba így 347 RBD-s személyt sikerült bevonni, és ugyanennyien voltak a kontroll csoportban. Ami a kockázati tényezőket illeti:
- az RBD betegek 43%-kal nagyobb valószínűséggel dohányoztak valamikor életükben, mint a kontroll személyek, és 41%-kal nagyobb valószínűséggel voltak rendszeres dohányosok;
- az RBD betegek 59%-kal nagyobb valószínűséggel szenvedtek el olyan feji traumát, amelynek folytán eszméletvesztés következett be;
- a képzettségnek is volt hatása: az RBD páciensek átlagosan 11,1 évig tanultak, míg a kontroll személyek 12,7 évig;
- a foglalkozásnak is meghatározó szerepe volt: az RBD betegek körében 67%-kal több volt a farmerek aránya, mint a kontroll betegekben, és több mint kétszer akkora valószínűséggel voltak kitéve növényvédőszerek hatásának.
Dr. Postuma és munkatársai megjegyezték a Neurologyban megjelent közleményükben, hogy a feji traumáról, a foglalkozás miatti növényvédőszer expozícióról és a farmerkedésről már korábban igazolták, hogy összefüggésben állnak a Parkinson-kórral.
Ezzel szemben viszont, bár a koffeintől való tartózkodás védő hatásúnak bizonyult a Parkinson-kórral szemben, az RBD-re semmilyen hatása nem volt. Hasonló a helyzet a dohányzással, ami szintén véd a Parkinson-kórtól, de az RBD esetében kockázati tényező.
A szerzők mindebből azt a következtetést vonták le, hogy „az RBD a neurodegeneratív betegségek egy sajátos, külön altípusa, amelynek patofiziológiája és kockázati tényezői különböznek a többi, e körbe tartozó betegségétől”.
