Múzeumba költöztetnék a tatabányai bányakórház kápolnáját
A tatabányai bányakórház 1912 után épült kápolnája kikerült a helyi védettség alól, ez lehetővé teszi, hogy a római katolikus kápolnát átköltöztethessék a Szabadtéri Bányászati Múzeumba.
Az épület mára erősen megrongálódott. Tervrajzai még nem kerültek elő, de belsejéről az 1920-as években készült fotók állnak a múzeum rendelkezésére, ennek alapján lehetséges az újjáépítés – közölte Fűrészné Molnár Anikó, a városi múzeum igazgatója.
Elsőként részletes felmérés készül a kápolnáról és meghatározzák, mely részeket kell azonnal biztonságba helyezni, illetve mit lehet átmenteni az új épületbe. Teljesen épségben maradt meg például a csaknem 90 éves padlóburkolat. A jellegzetes bejárati ajtót a múzeum már akkor megmentette, amikor a rézveretek egy részét lefeszegették az elhagyott kórházba beköltöző hajléktalanok. Megvizsgálják a téglákat is, ha az épületet bélyeges téglákból emelték, akkor azok újból a falakba kerülnek.
A tervek szerint a kápolnát a szabadtéri múzeum bejáratának közelében építenék fel és felszentelnék, így keresztelőt és esküvőt is lehetne benne tartani, Szent Borbála napon pedig misére lehetne ide betérni.
A költöztetés összhangban van a múzeum rövid és hosszú távú terveivel, melyek között szerepel még egy új, korszerű fogadóépület létesítése is múzeumi bolttal, mosdókkal, kávézóval, iskolák számára igénybe vehető foglalkoztatóval.
A Szabadtéri Bányászati Múzeumot a tatabányai szénmedence egyik utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál alakították ki, ahol érintetlenül megmaradt az aknatorony, a gépház, a bányafürdő és a víztorony. A különböző bányagépek mellett az aknalejáratban egy vágatot is kialakítottak.
A múzeum sajátossága, hogy részben eredeti téglákból felépítettek két bányakolóniabeli, úgynevezett hatajtós házat. Egyikben a bányászok lakásait mutatják be, a másikban a kolóniákon gyakori mesterségek műhelyeit rendezték be. Bányásznapok alkalmával korabeli viseletet öltő szakemberek tartanak előadást az érdeklődőknek a bányászat történetéről és technikáiról.
Az intézményben felépítettek egy korabeli népiskolát és berendeztek egy tisztviselőlakást is, amelyhez a múzeumi állapot eléréséhez alig kellett hozzányúlni, mert a házban a XV-ös akna üzemvezetője lakott és az épületet halála után a múzeum megvásárolta.
