Programot hirdetett Szócska Miklós
Amire eddig csak félszavas utalások, a politika nem mindenki által felfejthető kódján üzentek, immár egyértelműen nyilvánossá vált: állami egészségügyben gondolkodnak a szaktárca vezetői. Ennek kapcsán viszont az is kiderült, még a kormánypártokon belül sem ért ezzel mindenki egyet. Nem hajszálrepedés, hanem rés látszik megjelenni a kormányerők felettébb fegyelmezett, monolitikus tömbjén.
Miközben Szócska Miklós egy kialakítandó állami egészségügy körvonalait ismertette a Világgazdaság mai konferenciáján, Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke ismét – mint oly sokszor már korábban – a társadalombiztosítás mellett tette le a voksát. Pengeváltásuk nem nélkülözött némi humort, úriemberek közötti stílus keretei között maradt, ám azt csak a bennfentesek tudják, hogy mi zajlik valójában a színfalak mögött. Mindezt azonban megelőzte az egészségügyi szakállamtitkár hónapok óta várt fellépése: programjának ismertetése.
Négylépcsős struktúra
A szaktárca azért döntött az állami egészségügy felállítása mellett, mert az ellátórendszert nem menedzselték, kapacitásait nem a szükségletek alapján tervezték, mint ahogy nem szervezték és irányították a betegutakat sem. Annak azonban, hogy az állami egészségügy irányába mozdul a rendszer, az is oka, hogy fenntartásában ma már a járulékbevételekkel egyenlő arányban vesz részt a központi költségvetés. Szócska Miklós szerint programjukkal a legfontosabb hatékonysági ponton támadnak egy négylépcsős struktúra kialakításával: ennek talpát az alapellátás képezné, erre épülne a járóbeteg szakellátás, egy szinttel feljebb a Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóság/ok/, s mindezek csúcsán az Állami Egészségszervezési Központ. Úgy tűnik a vacillálásnak vége, mint kiderült, már az intézménykonszolidációs források szétosztásánál – többek között a helyi intézmények menedzsmenjéből – olyan munkacsoportokat hoznak létre, amelyek végig követik a konszolidációs elvek megvalósulását. A Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokhoz 1-1,1 millió ember, nagyjából három megyényi terület tartozik majd, nem szigorúan és szorosan vett határokkal, hanem a természetes vonzáskörzet figyelembe vételével. A kapacitások és a munkamegosztás tervezése és szervezése a helyi erők feladata lesz, akárcsak a betegutak valamint a progresszív ellátás hatékony szervezése.
Az első részletes programhirdetésre novemberben kerül sor, középpontjában az alapellátással. A szakállamtitkár ebből csupán néhány elemet sorolt fel: praxisközösségek valamint a kistérségi alapellátó egységek támogatása, az adminisztráció racionalizálása, részleges teljesítmény finanszírozás módosított minőségi indikátorok mentén, a védőnők és a házi gyermekorvosok együttműködésének helyreállítása, a gyermekorvosi ellátás kórházi rendszer alá szervezése, a praxisjog megerősítése.
Sürgősségi akadémia
A szakellátás progressziós rendje öt szintű lesz: járó-, városi, megyei, nagytérségi valamint országos intézmények állnak össze rendszerré, feladataikat részletesen meghatározza majd a szaktárca. A betegellátás csúcsintézményei az egyetemi klinikák valamint országos intézetek. A finanszírozás teljesítményalapú marad – ám jelentős korrekciókkal, a teljesítmény volumen korlát (tvk) fellazításával, majd teljes felszámolásával.
A sürgősségi ellátás rendbetételének egy legfontosabb eleme az e területen tapasztalható szakember hiány kezelése. Ennek eszközeként olyan forgórendszert hoznának létre, amelybe a sürgősségi osztályon dolgozó orvosok mellett mentőtiszteket és ápolókat is integrálnának. A munkaerőgondok hosszú távú megoldását szolgálja annak a sürgősségi akadémiának a létrehozása, ahol – a mentőszolgálat bevonásával – sürgősségi szakembereket képeznének. A mentőszolgálatnak egyébként is a jelenleginél nagyobb szerepet szán az egészségügyi kormányzat. A jövő évi költségvetésben például 1,75 milliárd szerepel mentők beszerzésére, s 150 millió forint új mentőhelikopter vásárlására. Rendezni kívánják a betegszállítás, ellentmondásoktól sem mentes ügyét. Ennek megfelelően első lépésként egységes irányítási és ellenőrzési rendszert vezetnek be. Erre többek között azért is szükség van, mert katasztrófa-tartalékként kezelnék e területet.
Kizárjuk a társadalombiztosítás bárminemű privatizációját, szögezte le Szócska. Azt is kizárjuk – folytatta -, hogy amerikai típusú vagy amerikai eredetű ellátásszervezési modellek jelenjenek meg a magyar egészségügyben, mivel ezek az alap kezelését is magukhoz vonják. Ez – tette hozzá nyomatékkal - egyértelmű üzenet a döntéshozók számára. Ez azt jelzi, komoly iszapbírkózások zajlanak a háttérben.
Állami tulajdonba adás: eldördült a startpisztoly
Az ágazati dolgozókat azonban az államtitkár nem kívánta illúzióba ringatni: egyelőre az a cél, hogy a pályán és az itthon maradáshoz alternatívát nyújtsanak. Szeretnék lehetővé tenni – például a kismamáknak – a pályára való visszatérést, ezért rugalmas foglalkoztatási formák kialakításában gondolkodnak. Bár nem béremelés, ám nem jelentéktelen gesztus az egészségügyi dolgozók kártyájának terve, hogy legalább a saját ágazatukban, illetve annak határterületein kedvezményekhez jussanak.
Rendbetételre szorul a képzési-szakképzési rendszer is, amelynek során a gyakorlati oktatásra szeretnék a hangsúlyt fektetni. A helyzet nem reménytelen, mert mint kiderült uniós fejlesztési forrásokból képzésre-foglalkoztatásra 7-8 milliárd forint áll rendelkezésre. De nem csak erre, hanem a kialakítandó népegészségügyi programra is van forrás, mint kiderült, a következő két-három évben 15 milliárd.
A szakellátás struktúraváltására és korszerűsítésére 70-72 milliárd forint áll rendelkezésre. Ugyanakkor a felelőtlenül gazdálkodó vagy egyes stratégiai ellátó intézmények esetében az állam tulajdonosként való megjelenése sem kizárt, a fenntartókkal történő egyeztetés után. Szócska Miklós egyúttal üzent mindazoknak az önkormányzati vezetőknek, akik korábban felajánlották kórházukat, mondván, segítenek kialakítani az állami ellátási rendszert. Az államtitkári szerint a helyzet immár élesbe fordult, ettől kezdve hivatalosan is hajlandók fogadni e megkereséseket.
A túlélés éve következik
Mikola István szerint mindez szép akadémiai program, dokumentumának tanulmányozása pedig „szellemi pezsgőfürdő”, ám jövőre a túlélés éve lesz. Az államtitkári előadásban oly sokszor hangoztatott konszolidációra messze nem elegendő a 27,5 milliárd forint, a valódi rendbetételhez több kell, s mindenekelőtt az ágazat feltőkésítése. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke azzal sem igen ért egyet, hogy az ágazat nyertesként került ki a jövő évi költségvetési tárgyalásokból, hiszen ennek eredménye lényegében annyi, hogy nem csökken a rendelkezésre álló pénz, miközben még 2012-2013-at is túl kell élni.
Azzal viszont Mikola is egyetértett, hogy fordulóponthoz érkezett az egészségügy, el kell dönteni, merre tovább. A kérdés az, marad-e a szolidaritási elven működő társadalombiztosítás vagy az ország elindul egy állami egészségügyi rendszer felé. Azt az érvet, miszerint ez utóbbiban közrejátszik a központi költségvetés egyre nagyobb pénzügyi részvétele, nem cáfolta, ám hozzátette: az állami felügyelet alá tartozó vállalatok például 59,7 milliárd forinttal tartoznak a tb-nek. Mikola István a maga részéről a társadalombiztosítási elv mellett tette le ismét a voksát. Szócska Miklós válaszában közölte nincs ellenére a vita, áll elébe.
