Tragédia, transzplantáció, túlélés
A transzplantációra váró és a donorrá váló gyerekekről, valamint szüleikről ír a Magyar Nemzet egy hétvégi közúti gyermektragédia kapcsán.
A lap idézi dr. Skaliczky Zoltán idegsebész főorvost, aki szerint egy ilyen felfoghatatlan, megérthetetlen és feldolgozhatatlan tragédia esetében a szülők egyetlen vigasza lehet, hogy a gyermekük egy része más testében tovább él. – Az, hogy a saját gyermeke révén egy másik életben maradhat, egyfajta menekülés, kapaszkodó lehet az agy számára. Úgy vélem, jobb az, ha elfogadják a megváltoztathatatlant, de gyakran megtagadják a hozzájárulást, ami emberileg érthető, hiszen ilyenkor képtelenség objektíven gondolkodni – hangsúlyozta.
A Balatonfürednél elgázolt kilencéves kislány szülei úgy határoztak, gyermekük szerveit felajánlják a transzplantációs központnak.
– Arról, hogy kik kapják meg a szerveket, a donor hozzátartozói jelenleg nem juthatnak információhoz, a transzplantáció titkos – állítja a lapnak Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda igazgatója. – Ennek ellenére vannak olyan családok, amelyek időnként összejönnek, mert a szülők örömmel nézik, hogy az a másik kisgyermek, aki az övék szívét kapta, hogyan cseperedik – mondta dr. Skaliczky Zoltán. Hozzátette, ezek többéves, évtizedes kapcsolatok is lehetnek. – A szülőknek a tény, hogy az a másik gyermek meghalt volna, ha az ő gyermekük nincs, egy erős, ösztönzés, segítség lehet – vélekedett.
Ezzel távolról sem ért egyet Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány kuratóriumi elnöke. Szerinte egyáltalán nem jó kapcsolat tartani. – Ez nagyon rosszul is alakulhat. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik felajánlották a gyermekük szerveit, de ha tudnák, kik azok, akiknek segítettek, az átalakulhat egy olyan erős ragaszkodássá, ami terhes kapcsolatot eredményezhet – idézik szavait az mno.hu-n.
