hirdetés
2016. december. 10., szombat - Judit.
hirdetés

Az orvosok egészsége

A Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének munkatársa, Győrffy Zsuzsa hosszú ideje tanulmányozza a hazai orvostársadalom testi-lelki egészségét. Az mno.hu készített vele interjút.

A magyar orvosnők közel hatvan órát dolgoznak hetente, és átlagosan két és fél munkahelyen próbálnak helytállni – olvasható az mno.hu-n. Egészségi állapotuk rosszabb, mint diplomás kortársaiké, gyakran szenvednek krónikus betegségben. Az Orvosnők Magyarországon című kötet szerzőjével, Győrffy Zsuzsával közel másfél évtizedes kutatásának eredményeiről beszélgetett a napilap munkatársa.

Meglepő, hogy a kutatások alapján nem az idősebb generációnak, hanem a harmincöt év alatti doktornőknek és az orvosegyetemistáknak a legrosszabbak a mutatóik a testi és mentális egészséget illetően. Mi ennek az oka?

– Az egyetemi képzés az óriási tananyaggal a stressz szempontjából kitüntetett időszak a leendő orvosok életében. Extrém érzelmi megterhelést jelent, amikor klinikai gyakorlatokon a hallgatók életükben először szembesülnek a pálya nehézségeivel: szenvedéssel, halállal, tehetetlenséggel. Később a rezidensidőszak még megterhelőbb: hatalmas felelősség, minimális kontroll, éjszakai ügyelet, kiszámíthatatlan munkabeosztás. Az általunk megkérdezett rezidensek arról számoltak be, hogy rettenetes szorongást okozott nekik, hogy elegendő szakmai tapasztalat hiányában kellett döntéseket hozniuk a betegek sorsáról. Ráadásul az orvosnőknél általában a rezidensévekre esik a gyermekvállalás időszaka. Az orvostudomány gyorsan fejlődik, több év kimaradás tekintélyes, bizonyos szakmákban behozhatatlan lemaradást jelenthet. Bölcsődés, óvodás gyerekek mellett sincs egyszerű dolguk az orvos anyukáknak, az éjszakai ügyeletek felborítják az ember életritmusát, az olykor harminchat órás távollétek a családtól sokuknak okoznak lelkiismeret-furdalást. Az orvosi hivatás speciális abból a szempontból, hogy részmunkaidőben dolgozni szinte lehetetlen. Ki választana például olyan gyerekorvost, akit hetente csak háromszor lehet elérni? Külföldön már léteznek olyan gyermekjóléti intézmények, amelyek a speciális munkaidőben dolgozó szülőkhöz igazítják a nyitvatartásukat.

A könyvből kiderül, hogy a gyermeket vállaló gyógyítók sokszor kénytelenek szeretett szakmájukat nyugodtabb időbeosztással járó, ám alacsonyabb presztízsű munkára cserélni. Az orvosnők életében gyakorlatilag lehetetlen összeegyeztetni a családot és a szakmai előmenetelt?

– Aki az orvosszakmában tudományos karriert szeretne befutni, annak rendszeresen kell publikálnia, ám család és munka mellett erre általában nem marad idő. Sok orvosnő karrierje megtorpan a gyermekvállalás után. Ilyenkor szokott bekövetkezni, hogy például az addig rendkívül elfoglalt gyermeksebész inkább háziorvosként, a belgyógyász pedig patológusként folytatja az életét. „Ragadós padlónak” nevezik azt, amikor az ember önszántából nem lép tovább, sőt olykor inkább „visszalép”. Sokan kudarcként élik meg, hogy nem gyakorolhatják tovább eredeti szakmájukat. Talán segíthetne a probléma megoldásában a külföldön már működő mentorrendszer, amikor az egyetemi évek alatt és a pályakezdés időszakában idősebb, tapasztalt kolléga segíti a fiatal orvost a karriertervezésben, a szakmai kapcsolatok építésében és az emocionális kihívások kezelésében.

A teljes interjúért kattintson az mno.hu-ra.

(forrás: MNO)
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Könyveink