Az asztma olyan krónikus betegség, amely tünetei révén nagymértékben befolyásolja a betegek mindennapjait, fizikai teljesítőképességét, rontja a beteg munkahelyi, iskolai teljesítményét, gátolja szociális és szabadidős aktivitását, feszültséget, félelmet és depresszív tüneteket okoz.

Férfiak esetében a tüdőrák okozta halálozásban hazánk világelső, és a Központi Statisztikai Hivatal halálozási adatai szerint Európában a lakosság számához viszonyítva nálunk halnak meg a legtöbben krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) következtében. Többek között ennek megmagyarázására kértük dr. Tolnay Edinát, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet orvosigazgatóját.

A tüdőrákok, és ezen belül a nem kissejtes tüdőrákok kezelése hatékonyságának emelése az új terápiák csatasorba állítása és a molekuláris patológia diagnosztikai képességeinek kihasználása révén vált lehetővé. Az új diagnosztikák alkalmazásának nem csak szakmai feltételei vannak; a megfelelő finanszírozás is legalább ilyen fontos feltétel.

Az előrehaladott, lokálisan inoperábilis vagy áttétet adó nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek túlélési esélyeit jelenleg döntően a rendelkezésünkre álló kemo- és radioterápiás lehetőségek hatékonysága határozza meg.

Adler 1912-ben publikált könyvében 374 tüdőrákos esetet összegzett, amelyről a korabeli szakirodalom eladdig tudott. A malignus tumorok gyors gyarapodása 1929-ben már megszülte az egyetemes osztályozás első kísérletét, ami a Népszövetség keretében működő egészségügyi tanácsadó testülethez fűződik.

A COPD a halálokok rangsorában jelenleg világszerte a 4–6. helyen áll (az USA-ban a 45 évesnél idősebbek csoportjában a 4. vezető halálok). 2020-ra várhatóan a COPD a 3. leggyakoribb halálokká válik a világon.

Az elmúlt 10 évben a kemoterápia és a sugárkezelési modalitások kombinálása 5 százalékról 15 százalékra emelte a „limited” mikrocelluláris karcinómás betegek 5 éves túlélését.