hirdetés
hirdetés
2024. április. 25., csütörtök - Márk.
hirdetés

Táplálkozás

Az alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú étrend érelmeszesedést okozhat

Az alacsony szénhidrát-, viszont magas fehérjetartalmú étrend sikeresnek bizonyult a gyors fogyás eléréséhez, de keveset tudni a hosszú távú hatásairól. A Beth Israel Deaconess Medical Center (BIDMC) orvoskutatói azt vizsgálták, hogyan befolyásolja ez a diéta az erek egészségét – ez az első kutatási eredmény, ami napvilágra került az alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú diéta következményeiről.

Az állatkísérlet 12 hete alatt az alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú takarmányon tartott állatoknál jelentősen fokozódott az érfalak meszesedése, a plakkok lerakódása a szívartériák falán. Emellett csökkent az új vérerek kifejlődésének képessége a rossz vérellátású szövetekben.

Ugyanakkor a kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) kockázatra utaló teszteredmények – a koleszterinszintet is beleértve – nem mutattak változást, pedig az érbetegség világos jelei megmutatkoztak.

„Nagyon bonyolult dolog klinikai vizsgálatokkal megtudni, hogyan befolyásolja egy diéta az erek állapotát” – mondja Anthony Rosenzweig, a BIDMC kardiovaszkuláris intézetének igazgatója, aki egyben a Harvard Orvosegyetem professzora is. Amikor embereknél, a könnyen mérhető vér-értékekre – mint a koleszterinszint – hagyatkozunk, azok megnyugtatnak bennünket az alacsony szénhidráttartalmú diéta felől, ami ráadásul segít a testsúly csökkentésében.

De kutatásunk azt sugallja, hogy – legalábbis az állatok esetében – ez a fajta diéta rossz hatással van az erekre, és a negatív hatás nem érhető tetten a szokásos vérminta-értékekben.

A kutatók azt találták, hogy az erekben a lerakódások és az új erek képződésének romló képessége az ér progenitor sejtjeinek csökkenésével lehet összefüggésben. Az endoteliális és vaszkuláris progenitor sejtek (EPC) a csontvelőben találhatók, és szerepet játszhatnak az erek újjászületésében, kijavításában sérülés után. Azaz, egyes kutatók szerint védő szerepük van, fenntartják az erek jó állapotát.

„Egyelőre még nincs bizonyítva ezeknek a progenitor sejteknek a szerepe, de a mi új adataink jól illeszkednek ahhoz az elképzeléshez, hogy a szervezet a helyreállító képességét veti latba a sérüléssel szemben.”

A tanulmány első szerzője, Shi Yin Foo az állatkísérlethez érelmeszesedésre hajlamossá kitenyésztett egér-modellt választott. Ezeket az „ApoE” egereket három csoportra osztották, és mindegyik csoportot másfajta takarmánnyal etették.

Az első csoport a standard, szokásos takarmányt kapta (65% szénhidrát, 15% zsír, 20% fehérje), a második csoport a tipikus 'nyugati' élelmet, amelynek a tápanyag-összetétele megfelel az átlagos emberi táplálkozásnak (43% szénhidrát, 42% zsír, 15% fehérje, 0,15% koleszterin), és a harmadik csoport az alacsony szénhidrát- és magas fehérje tartalmú diétát  (12% szénhidrát, 43% zsír, 45% fehérje, 0,15 % koleszterin).

A kutatók először 6 hét múlva vizsgálták meg az egereket, majd 12 hét múlva következett egy újabb vizsgálat. Akárcsak az embereknél, az alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú diéta mellett egereknél is azt figyelték meg, hogy 28%-kal kevesebbet gyarapodott a súlyuk, mint a nyugati típusú diétán élő társaiké.

Azonban tovább vizsgálva az egereket, kiderült, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétán élő állatok vérerei lényegesen nagyobb fokú érelmeszesedést mutattak, mint a nyugati típusú diétán élőké. Az alacsony szénhidráttartalmú diétán tartott állatoknál az érfalakban a lerakódás 15,3%-os volt, a nyugati diétán tartottaknál 8,8%, míg a normális, szokványos egérdiétán tartottak nem, vagy alig mutatták az érelmeszesedés jeleit.

„A következő kérdésünk az volt : Miért mutatják az alacsony szénhidráttartalmú élelmen tartott egerek az érelmeszesedés jeleinek, kockázatának növekedését?” – mondja Foo. Miközben keresték a magyarázatot, a szokásos laborértékeket nézték. Azokat, amelyekről úgy tudták, hogy hozzájárulnak az érbetegségekhez. Beleértve az állatok koleszterinszintjét, triglicerid-szintjét, oxidatív stressz szintjét, inzulin és glükóz szintjét, csakúgy, mint a gyulladásért felelős néhány citokin értékét.

„Minden egyes esetben vagy nem volt különbség az alacsony szénhidrát diéta és a nyugati típusú diéta „áldozatainak” értékei között (mind a két diétában ugyanannyi a zsír és a koleszterin), vagy enyhén kedvezőbb értékeket mutatott az alacsony szénhidrát diéta. Egyik laboreredmény sem adott magyarázatot arra, miért lett több érfali lerakódás az alacsony szénhidrát diétán levő állatok véredényeiben” – magyarázta a kutató, Foo.

Ezek után a kutató arra gyanakodott, hogy a helyreállító képességben lehet különbség az állatoknál. Ekkor nézték meg a progenitor sejteket. „Az állatok csontvelővizsgálata és a perifériális vérvizsgálat azt mutatta, hogy az EPC sejtek száma már két hét után 40%-kal csökkent az alacsony szénhidráttartalmú diétán tartott állatoknál. Bár ezeknek a sejteknek a természetét és pontos szerepét még nem ismerjük, és mindig óvatosan kell kezelni az állatkísérletek eredményeit, ha az emberre akarjuk alkalmazni, én levettem az étlapomról az alacsony szénhidrát tartalmú diétát” – vonja le a tanulságot Rosenzweig professzor.

Sőt, ami még fontosabb: lehet, hogy nincs is összefüggés a súlycsökkentés vagy a vérzsír-értékek és az erek egészségének állapota között. Lehetséges, hogy az erek egészségi állapotát nem a zsír és a koleszterin befolyásolja, hanem a fehérje és a szénhidrát, jelentette ki a professzor az EurekAlertnek.

Független.hu

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés