Gén-etika és modern Taigetosz
Kinek kellenek a Down-kórosok és a homoszexuálisok?
Vajon mikor jutunk el majd oda, hogy a tudomány adta isteni hatalmat emberhez méltóan alkalmazzuk? Erre az alapvető kérdésre kereste a választ Czeizel Endre a Kaposvári Egyetem legutóbbi tudósklubjának meghívottjaként. Gondolatairól a Sonline tudósít.
Az lesz majd az igazi, amikor értjük, milyen külső tényezők miket okozhatnak az ember génállományában, s a tudás birtokában meg tudjuk előzni a bajt, mondta az orvos-genetikus Genetika- Gén-etika című előadásában többször is utalva egy, a kutatócsoportja által 2004-ben készített kutatás eredményeire. S az ennek kapcsán felvetett gén-etikai kérdésekre.
Van-e például joga az embernek ellentétes nemű gyerekre vágynia akkor, ha már van egy vagy több egynemű gyereke – tette föl a kérdést Czeizel Endre.
– Manapság ez az egyik legvitatottabb kérdés e témában. Persze lehet ezen vitatkozni. Én azt tudom, hogy ma már van lehetőség ennek befolyásolására ártalmatlan módszerrel. Azt hittem, érdemes volna ezt a módszert alkalmazni Magyarországon is. Hiszen kevés gyerek születik, s esetleg, ha a gyerekes családok tudatában vannak annak, hogy biztosan más nemű lesz a következő gyerek, vállalnának újabb terhességet.
Évente 120-an jönnek el hozzám, akik ilyet szeretnének. Jó lenne a társadalomnak, a családnak, számos országban van erre legális lehetőség, Magyarországon viszont nem engedik.
Korábban úgy képzeltük – tette hozzá az orvos-genetikus –, 2003 után már csak pénzkérdés lesz, hogy valaki megismerje a teljes géntérképét, s ezzel együtt a genetikai sorsát. Hiszen ez valahol benne van a DNS-ünkben. Ám szeretném hangsúlyozni, hogy nem a végzetünkről van szó. Hiszen a gének csak a lehetőség birodalmát jelentik. Hogy abból mi valósul meg, az a külső tényezőktől függ; milyen társadalomba, családba születünk, milyen iskolába járunk. Ám mostanra már bizonyos, még korántsem tartunk ott, hogy az orvosok a géntérkép birtokában meg tudnák mondani az embereknek, mit kell tenniük ahhoz, hogy az élet lehetőségeiből a maximumot hozzák ki.
Czeizel Endre szerint a géntérképezés mindemellett csodálatos elvi és gyakorlati eredmény, mert az emberek legnagyobb vágya megvalósulni látszik, ami már Szókratesz korában is megvolt: ismerd meg önmagad!
– Mégis van egy nagy problémám orvos-genetikusként – mondta. – Ha én akarom tudni a saját sorsomat, s arról felelősséggel döntök, ahhoz jogom van. Ám van-e joga dönteni a szülőnek leendő gyereke sorsáról? 2004-ben készítettünk egy félmérést, amelynek keretében ötezer nemzőképes korú asszonyt kérdeztünk meg arról, ha várandós volna, s a magzati vizsgálat feltárna bizonyos rendellenességeket, mit tenne? Az utolsó rendellenesség, amire rákérdeztünk: ha megtudná, hogy magzatja férfi homoszexualitásra hajlamos génnel jönne világra, megtartaná-e? 91 százalékuk döntene úgy, hogy nem.
A férfiak négy százalékát érinti ez a probléma, s a művészek között 10, a géniuszok között 20 százalék a homoszexuálisok aránya. Ilyen alapon nem született volna meg sem Leonardo, sem Michelangelo. Számomra ennek kapcsán a legnagyobb kérdés, vajon mikor érünk el oda, hogy a tudomány adta isteni hatalmat emberhez méltóan alkalmazzuk?
Ugyanebből a felmérésből az is kiderült, hogy ma Magyarországon a Down-kórosok 96 százalékát nem vállalják.
