A cukrot akkor is szeretnénk, ha nem lenne édes
Amint azt sokunk vastagodó dereka bizonyítja, általában a szénhidrátokat részesítjük előnyben, nem pedig a fehérjéket vagy az aminosavakat. X. Ren és munkatársai most igazolták, hogy ezt a preferenciát a glükózoxidáció a tápanyag ízétől és energiatartalmától függetlenül szabályozza.
A kutatók vad típusú egerket hasonlítottak össze olyan egerekkel, amelyekből hiányzott az M5 tranziens receptorpotenciál csatorna (Trpm5−/− egerek). Ez az ioncsatorna elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy érezzük az édes és a keserű ízt, valamint az L-aminosavak ízét. A vad egerek már a kísérlet kezdetén a glükózoldatot preferálták a szerinoldattal szemben; a Trpm5−/− egereknél kezdetben nem mutatkozott ilyen különbség, de idővel náluk is kialakult. Ez azt jelzi, hogy ez az ízfüggetlen glükózpreferencia emésztés utáni tényezők hatására alakul ki.
Mik lehetnek ezek a tényezők?
Mindkét típusú egérben glükózfogyasztás után jobban megnőtt a respirációs kvóciens értéke, mint szerinfogyasztást követően. Glükózfogyasztást követően emelkedett a vércukorszint és a máj glikogéntartalma is – ezek a változások szerinfogyasztás esetén nem következtek be. Érdekes módon csak a respirációs kvóciens értéke korrelált a glükózbevitellel. Ez azt jelzi, hogy a glükóz jutalmazó-megerősítő hatását a glükózoxidáció mértéke határozza meg, nem pusztán a vércukorszint emelkedése, és hogy a jutalmazó-megerősítő hatás független a cukor ízétől.
A szerzők ezután azt vizsgálták, hogy tükröződik-e az ízfüggetlen glükózpreferencia az agyi jutalmazó rendszer működésében. A gyomorba infundált cukoroldat hatására a striatumban megnőtt a dopamin szintje, míg a szerininfúzió nem váltott ki ilyen hatást. Pontosabban, a glükózinfúzió megemelte az extracelluláris dopaminszintet a dorzális striátumban, a szerininfúzió viszont csökkentette a dopaminkoncentrációt a ventrális striátumban.
A dopaminszint változásairól
Mivel a kutatók meg akarták állapítani, hogy a glükózoxidáció váltja-e ki a dopaminszint változásait, a vad típusú egereket 2-deoxiglükózzal kezelték, ami gátolja a glükóz lebontását anélkül, hogy csökkentené a vércukorszintet. A 2-deoxiglükóz 1 órán belül jelentősen csökkentette a striátumban a dopaminszintet, és ez a hatás glükózinfúzió beadására megszűnt. Emellett a Trpm5−/− egerek növelték glükózfogyasztásukat a 2-deoxiglükóz hatására. Ezek az eredmények együttesen arra utalnak, hogy a glükózoxidáció mértékének helyreállítása – a 2-deoxiglükóz injekció után több glükózbevitellel – növeli a glükóz jutalmazó hatását, ízétől függetlenül.
Összességükben az eredmények azt a feltevést támasztják alá, hogy a dopamin elsősorban a metabolizmustól függően szabályozza az étkezést, nem pedig az íztől függően.
A respirációs kvóciens [RQ]A légzés során felszabaduló CO2-nak a felvett O2-hez való viszonya; RQ = CO2/O2. Az RQ-val jellemezhető a glükózoxidáció mértéke. |
(Forrás: Leonie Welberg: Chemosensation: Tasteless mice prefer sugar. Nature Reviews Neuroscience, 2010, 11:538. doi:10.1038/nrn2890)
