A monogám heteroszexuális kapcsolat nem kedvez a hepatitis C átvitelének

A dr. Norah Terrault munkacsoportja által végzett keresztmetszeti vizsgálatban nem találtak olyan szexuális érintkezési formát – beleértve az anális közösülést és a menstruáció alatti nemi érintkezést is −, mely növelte volna a fertőzés átvitelének esélyét.

A vizsgálatba 500, krónikus hepatitis C- (HCV) fertőzésben szenvedő beteget és azok nemi partnerét vonták be. Minden résztvevő tartós, monogám kapcsolatról számolt be (átlagos időtartama 15 év), meg kell azonban jegyezni, hogy az értékek széles határok között szórtak (2−52 év). Minden résztvevőt a partner távollétében kérdeztek ki a nemi érintkezések módjáról. Az interjú időpontjában a betegek (indexszemélyek) átlagéletkora 49 év, a partnereké 48 év volt.

A HCV-pozitív személyek számoltak be a legnagyobb arányban korábbi kockázati tényezőkről, ezen belül 1992 előtti vértranszfúziókról (32 százalék), illegális injekciós drogok használatáról (54 százalék), illetve a kórházban vérrel szennyezett éles tárgytól elszenvedett sérülésről (4 százalék). A megkérdezettek csaknem felének (46 százalék) életében legalább 20 szexuális partnere volt, míg 21 százalék 50 vagy még annál is több szexuális partnerről számolt be. Ugyanakkor a partnerek is többféle rizikófaktort említettek: 11 százalék korai vértranszfúziót, 2 százalék illegális szerhasználatot és 2 százalék éles tárgytól származó kórházi balesetet. A partnerek 27 százalékának volt korábban legalább 20 szexuális partnere.

Az 500 pár közül 20 pár (4 százalék) mindkét tagja HCV-fertőzött volt. Közülük 9 pár egyidejűleg (konkordáns), 8 pár eltérő időpontban fertőződött (diszkordáns), míg 3 pár esetében nem lehetett pontosan meghatározni a fertőzés létrejöttének időbeliségét. A konkordáns párok közül 6 párnál történt filogenetikai tipizálás, mely szerint 3 pár azonos HCV-törzzsel, 3 pár pedig eltérő HCV-törzzsel fertőződött. A konkordáns törzsek esetében a vizsgálók hozzávetőleg meghatározták a transzmisszió időpontját és felbecsülték a kockázati tényezőket.

Az első pár esetében, akik 18 éve éltek együtt, a fertőzés átvitele valószínűleg 6,5 év elteltével következett be. A pár nőtagja korábban injekciós drogokat használt, míg a férfi esetében nem volt kimutatható rizikófaktor. A második pár 28 éve élt együtt; a transzmisszió valószínűsíthetően a 15. év környékén következett be. A pár nőtagja korábban injekciós drogokat használt, és mindketten több mint 20 korábbi szexuális partnerről és korábban elszenvedett nemi betegségekről számoltak be. A harmadik pár 10 éve volt együtt, a fertőzés létrejöttét valahová a 6. év környékére tették. A pár férfi tagja korábban injekciós drogokkal élt, és vérrel szennyezett éles tárgytól sérült, amikor kórházban dolgozott; több mint 20 szexuális partnere volt. A pár mindkét tagja korábban drogot szippantott, és az ehhez használt eszközöket megosztották egymással.

A vizsgálatot végzők megítélése szerint a partnerek valószínűleg szexuális úton adták át egymásnak a fertőzést – a prevalencia körülbelül 1 százaléknak adódott. Az egy szexuális érintkezésre számított kockázat 1/380000 és 1/190000 között változott.

Ugyanakkor nem sikerült olyan szexuális magatartásformát azonosítani, ami fokozta volna a fertőzés továbbadásának esélyét. Azok a párok, ahol mindketten fertőzöttek voltak, nagyobb arányban végeztek hüvelyi közösülést a menstruáció idején (100 százalék vs. 66 százalék), közösültek análisan (67 százalék vs. 30 százalék), és ritkábban használtak óvszert (0 százalék vs. 30 százalék) – azonban egyik különbség sem volt szignifikáns.

„A krónikus HCV-fertőzésben szenvedő betegek egy hosszú távú monogám kapcsolatban átadhatják a HCV-t heteroszexuális partnerüknek, de ez ritkaságnak számít. Eredményeink megteremthetik az alapját a célirányos tanácsadásnak, ami egybecseng a jelenlegi ajánlásokkal, és amely szerint a pároknak nem kell változtatniuk szexuális gyakorlatukon, amennyiben monogám heteroszexuális partnerkapcsolatban élnek” – javasolják a cikk szerzői.